A kérdésre egy viszonylag friss (2013. október 22-i) döntőbizottsági határozatban találunk választ. A konkrét ügyben a jogorvoslatot nem valamelyik Ajánlattevő kezdeményezte, hanem a támogatási forrást biztosító (és a felhasználást ellenőrző) területi Fejlesztési Ügynökség (továbbiakban: Ügynökség, vagy Kezdeményező).
Az ajánlatkérő két értékelési szempontot határozott meg:
1. ajánlati ár, súlyszáma: 50,
2. műszaki ütemterv teljesítését megalapozó szervezési intézkedések, súlyszám: 50.
A Kezdeményező az alábbiakat kifogásolta:
a) a szakmai szempont súlyszámának aránya a teljes értékelésben,
b) a szakmai szempont súlyának azonossága az ár súlyszámával,
c) az értékelésbe vont tartalmat,
mivel álláspontja szerint a „kidolgozottabb” intézkedési terv nem jelenti egyértelműen, hogy az ezt benyújtó vállalkozó a teljesítés során is magasabb műszaki színvonalat fog biztosítani. Ugyanez fordítva is igaz; a kevésbé kidolgozott tervet benyújtó vállalkozó nem fog kellő körültekintéssel és megfelelő környezetszemlélettel eljárni.
A Döntőbizottság rámutatott, hogy a közbeszerzési törvény a 71. § (3) bekezdésben csupán azt írja elő, hogy a részszempont tényleges jelentőségével arányban álló súlyszámot kell meghatározni, de ezzel kapcsolatban további előírást nem támaszt. Sem a szubjektív szempont súlyára, sem az ajánlati ár kötelező súlyszámára, sem ezek egymáshoz viszonyított arányára nincs előírás.
A határozat szerint az értékelési szempontok és a hozzájuk rendelt súlyszámok (és egymáshoz viszonyított arányuk) nem sértették a közbeszerzési törvény előírásait. A határozattal kapcsolatban felhívom a figyelmet, hogy minden közbeszerzés megítélése egyedi, így a fenti döntés nem feltétlenül vonatkoztatható egy jövőbeli, kiírásra kerülő közbeszerzésre.