Itt egy blogbejegyzés a fizetési határidőről: látszólag egyszerű és nagyszerű dolog a fizetési határidőt meghosszabbítani, azt csak kérni kell, és a vállalkozó jó eséllyel arra rá is bólint…
Kb. 15 évvel ezelőtt Magyarország legnagyobb távközlési vállalkozásánál kértünk alternatív ajánlatokat a fizetési határidőre vonatkozóan. Tehát az alap fizetési határidő volt harminc napos, és az Ajánlattevőnek tennie kellett hatvan és kilencven napos fizetési határidőre is ajánlatot.
Az ajánlattevők mindegyike magyar kkv volt, stabil működéssel, folyamatos árbevétellel, ehhez igazodó alkalmazotti létszámmal. A válaszok (tényleges „éles” ajánlatok) eléggé szórtak, de senki nem vállalta ugyanazon az áron a termék/szolgáltatás szállítását. Sőt, a vállalkozások többsége jóval magasabb felárat számított fel a hosszabb fizetési határidő ellenében, mint azt az ésszerű kamatok indokolták volna. Hangsúlyozom, hogy a vevő nemfizetési kockázata nem merült fel, lévén szó az egyik legtőkeerősebb Ajánlatkérőről.
Mit jelentett ez konkrétan?
A hatvan napos fizetési határidőre az ajánlattevők vérmérséklettől függően kértek 3-6 százalékos felárat (a harminc napos fizetési határidőre vonatkozó árajánlathoz számítva). A kilencven napos változatot nagyon nem akarták a vállalkozók, így az ott érkezett felárak már teljesen irreálisak voltak.
Az MNB alapkamat abban az időben 12% körül járt, a vállalkozói hitel kamata 15-20% körül volt. Látja mindenki, hogy az egy hónapra eső hitelkamatnál jóval többet szerettek volna a vállalkozók. Ennek az okai röviden:
1) Elérhető kamatszintek különbsége
A tendereken résztvevő vállalkozások általában rosszabb paraméterekkel érik el a pénzpiacot, mint az Ajánlatkérő. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó által szolgáltatott finanszírozás drágább lesz, mintha ezt a finanszírozást az Ajánlatkérő maga tárgyalná le a számlavezető bankjaival. Amennyiben a beszerzőnek olyan szerencséje van, hogy az Ajánlattevő jobb tőkepiaci helyzetben van, mint az Ajánlatkérő, akkor ebben a szituációban igen nehezen fog bárki is fizetési határidőt hosszabbítani. Próbaképpen kérjen valaki a MOL-tól fizetési határidő hosszabbítást…
2) A vállalkozó nem pénzügyi szolgáltató
A vállalkozó nem akar finanszírozni, csak a szükséges mértékig. Nem erre van berendezkedve, nem ez a célja. Emiatt az általa felszámított felár azt is tartalmazni fogja, hogy egy olyan szolgáltatást kell beáraznia, amivel ő valójában nem akar foglalkozni, nem ebből akar megélni, és mivel eseti jelleggel biztosít finanszírozást, jóval kevésbé hatékonyabb ebben, mint az ezzel foglalkozó szakcégek.
3) Nemfizetés kockázata
A legnagyobb állami cégeknél, de akár multiknál is előfordulhat, hogy valamilyen oknál fogva nem akarnak, vagy tudnak fizetni. A szállítói finanszírozásban ennek a kockázatnak is meg kell fizetni az árát, még akkor is, ha –tegyük a szívünkre a kezünket- mindannyian azt mondjuk, hogy a nemfizetés az általunk képviselt Ajánlatkérőnél nem fordulhat elő. Ez lehet hogy a konkrét esetben éppen így van, de a beszállító számára ez akkor is egy kockázat, amit áraznia kell. A beszállítók egy sajnálatos nemfizetés esetén a kifizetési sor végén kullognak az állam, az alkalmazottak, a hitelintézetek után.
4) A hosszabb fizetési határidő versenyt szűkítő hatása
A vállalkozók egy része nem képes megfelelni egy hatvan, kilencven, vagy még ettől is hosszabb fizetési határidő elvárásnak. Ezek a vállalkozások ki fognak esni a versenyből, nem tudnak érvényes ajánlatot benyújtani, holott ezektől a cégektől lehetne remélni az árak kordában tartását. Maradnak a tőkeerős, cash-ben úszó cégek, amelyeknek az ajánlatai „grátisz” tartalmazzák majd a hosszú fizetési határidőt. Aha…
A cégek másik része szereti, ha partnerként kezelik, és elvből nem ad ajánlatot, ahol erőfölényes szituációt sejt. Itt szintén azok a cégek maradnak távol, akiket jó lenne beszállítóként látni a vevőnél.
A fentiek miatt érdemes alaposan átgondolni, hogy akar-e az Ajánlatkérő élni a fizetési határidő hosszabbítással.
Jó-jó de, akkor mi a javaslat?
Az Ajánlatkérő legyen tisztában a saját helyzetével. Amennyiben szüksége van finanszírozásra, akkor jobban jár, ha a bankokat versenyezteti meg (akár közbeszerzési hiteltenderben, akár piaci alapú versenyeztetésben tudok segíteni). Jobb ajánlatokat fog kapni, mintha a finanszírozást a vállalkozóktól remélné.
Amennyiben nincs szüksége finanszírozásra, akkor legjobban akkor jár, ha ez ügyben nem követeli meg a szállítói finanszírozást. Közbeszerzési szerződésben a 30 napos fizetési határidő az alap. Közbeszerzésen kívül a felek szabad akaratán múlik a fizetés, az előleg fizetésétől kezdve a 30 napos határidőre történő fizetésig minden elképzelhető, de ne legyenek kétségeink. Egy értelmes vállalkozó képben van a saját költségeivel, és ingyenebéd itt sincs: ha hosszabb fizetési határidőt akarunk elérni, akkor az jó eséllyel többe is fog kerülni.